Ez egy rendhagyó cikk lesz… még nem írtam ehhez hasonló teszt szerűséget, bár nem szeretnék rá tesztként hivatkozni. Nem tekintek rá tesztként, nem is úgy ültem le írni, hogy pontokba szedtem a játék elemeit… nem kerestem a játék hibáit… Az itt leírtak mind spontán jönnek, szóval tekintsünk rá úgy mint egy élménybeszámolóra. 

Ez az első Monster Hunter Spin-off amihez szerencsém volt hosszú életem során és tudtam, hogy más élményben lesz részem mint például a Freedom Unite-ban, de azért erre nem számítottam.

A Monster Hunter játékokat generációkba soroljuk és bár van egy alap háttértörténet és a különböző részek is lazán kapcsolódnak egymáshoz, kijelenthetjük; hogy a story nem éppen a széria erőssége. Legalábbis nyugaton… Ez nem feltétlenül baj, de vannak azok a bizonyos “lore buzi” alkatok (mint én) akik kiéhezve vetik rá magukat egy-egy játék háttér-történetére. A Monster Hunter Stories egy elég jó kis történetet mesél el, de akármennyire is megtetszett a játék be kell ismernem, hogy ez nem más mint egy Monster Hunter köntösbe bújtatott Pokémon… Ami számomra nem rossz, mert szeretem mindkét szériát. Mondjuk a Pokémon-ból csak azokkal a játékokkal vagyok képes játszani amik Kanto / Johto régióban játszódnak. A többitől már hülyét kapok.

A történetről nem szeretnék sokat írni, hátha valaki még belevágna. Semmi extrára nem kell számítani, de azért nincs is összegányolva. Összességében a történet teljesen rendben van, a hosszát tekintve meg 40€-ért tökéletes (50 óra körül van a fő story). És gyanítom, hogy a story után még bőven lesz benne tartalom! De mielőtt jobban belemennék kell egy kis magyarázat… Tehát a Monster Hunter világában vannak a Hunter-ek akik ugye vadásszák a szörnyeket és a Rider-ek akik idomítják őket egy különleges kő segítségével. A Rider-ek elszigetelve élnek a Hunter-ektől akiknek a nagy része nem is tud a Rider-ek létezéséről. A story-ban nem egyszer akarták lecsapni a Hunter-ek az idomított “kis” szörnyemet…

A játék harc rendszere elég egyszerű. Három fajta támadás van amik amolyan kő-papír-olló módjára működnek. Minden szörnynek megvan, hogy melyik típust preferálja és egy idő után a játékos is ráérez a dolgokra. A három alap mellett vannak még speciális támadások is amiket pontokért cserébe használhatunk pontokat pedig a sikeres támadásokkal és kombókkal szerezhetünk.

De nem csak a szörnyek harcolnak hanem a karakterünk is. Bár úgy tapasztaltam, hogy a sebzés nagy részét a szörnyünk viszi be… ezért a karakteremet inkább támogatásra építettem. Az életben maradás is fontos, mert bár háromszor nullázódhat le a HP bar, de az nem valami sok… főleg úgy hogy a szörnyünknek és a karakterüknek is külön bar-ja van és ha bármelyik nullázódik akkor vesztünk egy szívet.

Új szörnyeket fészkek kifosztásával szerhetünk. Minden fészekből csak egy tojást lehet kihozni de elég gyakran bukkannak fel új fészkek és néha lehet találni arany fészkeket is ahonnan ritkább és erősebb tojás szerezhető. Igen, tojás… az elején fogalmam se volt arról, hogy éppen milyen élőlényt sikerült kihoznom, egészen addig amíg ki nem bújt a tojásból. Egy fészekben több tojás is van, szóval lehet többször próbálkozni, de amikor egy újat veszel fel akkor az előző megszűnik létezni. És mivel a tojás készlet nem végtelen, csúnyán hoppon lehet maradni…

Van egy különleges rituálé amivel az egyik szörny egyik képességét átadhatjuk egy másiknak, de ilyenkor a donort szabadon kell engedni. Minden esetre érdekes látvány a tűzokádó Khezu vagy az elektromos Tigrex.

A játék sok kritikát kapott a széria veteránjaitól, és számos pontban egyet tudok velük érteni. A többihez képest ez a játék elég gyerekes, alapjaiban megy szembe azokkal a dolgokkal amik évek alatt kialakultak a széria játékosaiban. De ez egy Spin-off, úgy is kell kezelni! A játék világa egész nagynak mondható és a töltések is nagyon gyorsak, szépen és stabilan fut (talán ha kétszer akadt volna meg pár pillanatra).

Összességében kijelenthetem, hogy ez a legjobb Pokémon játék amivel valaha játszottam!


Mivel ez az első ilyen jellegű irományom, elnézést ha egy kicsit kusza lett.